Több pozitív kritika elolvasása után végre mi is eljutottunk Takács Lajos és Csongrádi Csaba családias hangulatú éttermébe, és bepillantást nyerhettünk az "őszinte konyha" világába.

Az Olimpia tulajdonos-séfjével még tavaly beszélgettünk. Az interjú nagyobbik része eredetileg a Hejszakácsok portálon jelent meg.

...ebben az étteremben egészen más minőségben mozog az étkeztetés, mint az eddig tesztelt helyeken, jó éttermekbe járunk, persze, az Olimpia viszont más, Budapest egyik legizgalmasabb, legszínvonalasabb helyéről van szó, ennek megfelelően az ebédmenü minősége és ára is elszakad kissé a mezőnytől.

25 éves barátságot mentünk ünnepelni az Olimpiába. Ha már ott voltunk, szakértettünk, elemeztünk, de leginkább ízleltünk, és élveztük azt a fantasztikus harmóniát, amit Takács Lajos egy-egy fogásban és a teljes hatfogásos menüben megalkotott.

Gasztronómiai élményeimet mindig hosszabb emésztés után szoktam megírni. A másik olvasata a dolognak az, hogy rettentő lusta vagyok, így mire végre megírom, nagyrészt már elfelejtem az élményeket. Ezen a késő januári estén viszont kivételesen jegyzeteltem is.

Olimpia’s like an urban legend in Budapest. So, I headed there to myth-bust it. The tiny restaurant, tucked away in a dark, silent street near Heroes’ Square, most likely used to function as a fast-food gyros place a long time ago, or at least that’s what the Greek decor left-overs gave away. However, after the waiter took my coat and walked us to our table with a polite smile, I had a feeling the place was going to have something of the magic lamp about it; it looks rough on the outside, but you need to wait for the magic to happen.

Takács Lajos a gyermekkori ízek kereséséről, az anarchista konyháról és a piramis csúcsáról

Egy kiváló étterem, ahol a vendégtől nem azt kérdezik, hogy mit kér, hanem azt, hogy hány fogást óhajt elfogyasztani. Elsőre talán furcsán hangzik, de Budapesten, az Alpár utcai Olimpia Vendéglőben nem lehet á la carte enni. Mégse gondolja senki, hogy olcsó kifőzdét talál a hangulatos pincehelyiségben. Épp ellenkezőleg, a hely igazán gourmand étterem.

The dishes served do not fall into national categories: the only thing they have in common is the creativity of the chef.

Képzeljünk el egy olyan éttermet, ahol nem tudjuk mi vár ránk. Bizarr, mert az ember azért megy el egy otthonról máshová vacsorázni, hogy tudja mit kap, mennyit, és mit fog érte fizetni. Mindemögött ott húzódik azonban a bizonytalanság, hiszen titkon valami pluszra vágyunk. Erre a plusz élményre alapozza vendéglőjét Takács Lajos, az egyik legnagyobb magyar séf, és Csongrádi Csaba, az egyik legtapasztaltabb magyar főúr.